Battle Athletes Victory

Nem mondhatnám, hogy nem tetszett, pedig valójában bűnrossz. Vagyis… nem rossz, csak borzasztóan gagyi. Dehát a Kyousorát is végignéztem, élveztem is, pedig az sem egy Emmy-díjas kategória :D Legalább újra meggyőződhettem róla, hogy: Igen, még mindig nem bírom a sportaniméket :)

A történet arcpirítóan gagyi. És előre elnézést kérek, de ezt nem lehet spoilerek nélkül elmesélni.
A lényeg, hogy a távoli jövőben (pontosan 4999-ben) egy csomó leányzó verseng minden évben azért, hogy ő lehessen a világ legjobb sportolója. Legjobb sportoló, ugyanis nem csak egy-egy számban kell a legjobbnak lenniük, hanem mindenben. A futás tól az úszáson át a biciklizésig és a fociig mindenben. Meg egy csomó hihetetlenül idióta számban, mint terepfutás egy orbitális méretű úthengert vonszolva, akadályfutás rúdugrással egybekötve, vagy éppen kő-papír-olló :D
Természetesen van rengeteg verseny, amit főhősünk eleinte rendre elveszít, de aztán barátai támogatásától megtáltosodva (sok-sok gambareval, meg értelmetlen belső monológgal) végül első helyen jut be az áhított egyetemre. Itt megint kezdi előről az egészet, először sux, auztán összeszedi magát, és végül csodák-csodája ő lesz a bajnok.
És itt jött az a rész, ahol azt hittem az egyam eldobom :D Kiderült, hogy ez az egész bajnokság-baromság azért kellett, mert a Földet nagy veszély fenyegeti! 3000 éve ugyanis egy sportmániás földönkívüli faj kihívta egy versenyre az emberiséget, és ha veszítenek, akkor könyörtelenül leigázásra kerülnek :D Innentől, főhősünk meg a barátai egy csapatként edzenek és versenyeznek, hogy megmentsék a Földet a végső pusztulástól.
Mikor az UFOk megjelentek, komolyan elgondolkodtam, hogy abbahagyom az egészet, dehát 20 részt addigra már megnéztem, mostmár mindegy. Borzalmasan gagyi :D Pont ezért röhögtem magam halálra rajta. Plussz a rengeteg nagyon idióta poén benne, a versenyszámokon túl a tehén, a félholt csokizabáló edző, Mister Miracle, az egyetem igazgatójának a baromságai… a legjobb pedig Ichino tájszólása meg dühkitörései XD Meg lehet rajta szakadni :D Az a karakter kimondottan tetszett :D

Összességében: borzalmas, de akkor is halálra röhögtem magam rajta. Azt hiszem hangulat kérdése az egész, hangosan röhögtem azokon a poénokon is, amiknek előre lehetett látni a csattanóját, és feszült izgalommal figyeltem az elnyújtott versenyeket, amiknek nyilvánvaló volt a végeredménye. Lehet hogy más körülmények között az első rész után hagytam volna a fenébe.

Az biztos, hogy egy jó időre megint messzire elkerülöm a sportaniméket :D