IRC Guide

Mi is az az IRC? Az IRC az Internet Relay Chat rövidítése, napjainkban az egyik legnépszerűbb hálózat az Interneten. Segítségével egyidőben társaloghatunk a világ más pontjain élő emberek százaival, vagy éppen fájlokat oszthatunk meg egymással.

A felépítése szerver-kliens jellegű, használatához szükségünk lesz egy kliens programra. Az egyik legnépszerűbb Windowsos kliens a mIRC. A klienssel egy hálózatra kapcsolódunk, egy hálózat több szerverből áll, de ennek számunkra nincs jelentősége, a hálózat minden szerveréről elérhetőek ugyanazok a szobák, a több szervernek a redundancia szempontjából van jelentősége, egyrészt, hogy elosszák maguk közt a terhelést, másrészt, ha az egyik kiesik, ne omoljon össze az egész hálózat. A hálózatokon szobák vannak, ezekben folyik a társalgás, de természetesen lehetőség van privát beszélgetésre is, két fél közt.

Kliens:
A fent említett mIRC-ről fogok beszélni, de van rengeteg alternatív kliens is, ha valakiben megvan a kísérletező szellem, nyugodtan próbálja ki azokat is.

A program telepítése és elindítása után a beállításokhoz jutunk. A kliens nagyrészt automatikusan beállít mindent egy alapértelmezés szerint, de néhány dolgot magunknak kell beállítanunk.

A Connect fülnél kell beállítani nevünket és emai címünket, a nickünket (ezen a néven fogunk csatlakozni a szerverekhez), és egy alternatív nicket (ezt fogja használni a kliens, ha az elsődleges nick már foglalt)

A következő lényeges az Identd fül, itt a User ID mezőt a kliens alapértelmezettként az előző oldalon megadott nickünkből tölti ki, csakhogy az ident protokol nem minden karaktert engedélyez. Ha a nickünk nem megengedett karaktereket tartalmaz, azok itt _ -ként fognak megjelenni. (Tipikusan ilyenek például az ékezetes karakterek és a []-ek a különböző elő és utótagokból.) Ezeket a _-kat töröljük ki, figyeljünk, hogy a User ID mező csak az angol ábécé karaktereit és számokat tartalmazzon, mert ha itt érvénytelen érték szerepel, akkor a legtöbb szerver egyszerűen nem enged be.
Ez a mező egyébként arra szolgál, hogy a többfelhasználós rendszereken megkülönböztesse a különböző usereket, mivel ott az IP és a host is azonos, a nicket pedig akármikor váltogathatja az ember. (Ez alapján bannolják a rendetlenkedőket ;))

A következő a DCC fül. Itt állítsuk be az “Auto-get file” pontot, hogy ha már kértünk egy fájlt, azt a kliens egyből elkezdje tölteni, mihelyst küldik azt. Alapértelmezésként feldob egy párbeszédablakot, hogy mit csináljon vele, de ha nem bámulod állandóan a csatornát, valószínűleg későn veszed észre és a küldő megszakítja a timeout után.

A következő a Folders fül, itt állíthatod be, hogy a kapott fájlokat hova töltse. Mint látható különböző mintáknak megfelelően más-más mappát adhatunk meg, a Default pedig az, ahova minden mást ment.

A következő az Ignore. Itt három lehetőségünk van.
A Disabled esetén minden fájlt fogadni fog a kliensünk, kivétel nélkül.
Az Accept only esetén megadhatunk szűrő-stringeket, például, hogy csak az *.avi és *.zip fájlokat töltse le, a többit utasítsa el. Alapértékként néhány videofájl tipus és a rar sincs benne, ha ezt az opciót választjuk, ezeket feltétlenül vegyük föl, különben nagyot koppanhatunk.
Az Ignore only hasonló az előzőhöz, azzal a különbséggel, hogy itt azt adhatjuk meg, mit nem kérünk. Ha például megadod a *.exe szűrőt, akkor a Windowsos indítható állományokat a kliensed elutasítja, de minden mást letölt.
Az utóbbi két opció igazándiból a paranoiásoknak van, a Disabled tökéletesen megfelel, nem nagyon szoktak olyasmit küldözgetni IRC-n, amit nem kértél.

Kapcsolódás:
Nos, ha már van egy kliensünk, akkor látogassunk el egy szobába. Biztos mindenki látott már olyan fura címeket a kedvenc fansub vagy scanslator csapatainak az oldalán, mint például #szoba@irc.szerver.net. Mit is jelent ez, hogy kellene értelmezni?
A cím két részből áll: Az első rész a # után a szoba nevét mondja meg, míg a @ utáni rész azt, hogy melyik hálózaton található a szoba.

Hát akkor kapcsolódjunk. A hálózathoz a következő paranccsal tudunk kapcsolódni:
/server irc.szerver.net

A dőlt betűs részt természetesen értelemszerűen kell kitölteni. (Lehet hogy hülyén hangzik, de van akinek ez nem világos :D)

Ha már kapcsolódtá a szerverhez, célszerű regisztrálni magadat, egyrészt mert sok csatornára csak regisztrált nickkel lehet belépni, másrészt meg hogy senki nem kezdje el anyázni az opokat a távollétedben a te nickedet használva :)
Ezt a /msg Nickserv register kívánt_jelszó emali_cím paranccsal tehetjük meg. Létező email címet adjatok meg, mert a nickserv küldeni fog egy visszaigazoló emailt, egy ellenőrző kóddal. Nem kell izgulni, ezen az emailen kívül többet nem fogsz a hálózattól kapni, nem spamelik tele a postaládádat.
Ha megjött az ellenerző email, akkor erősítsük meg a regisztrációnkat a /msg Nickserv confirm ellenőrző_kód paranccsal.
Ekkor a nickserv közli, hogy a regisztráció sikerült, és egyből meg is kér, hogy azonosítsd magad. Ezt a /msg nickserv identify megadott_jelszó paranccsal teheted meg. Most már regisztrálva vagy.
Ezután valahányszor csatlakozol ehez a szerverhez, mindig azonosítanod kell magadat!

Ideje belépni egy csatornára: /join #csatorna

Egy új ablak nyílik meg, jobb oldalt a jelenlevő felhasználók listájával, bal oldalt pedig a beszélgetést követheted nyomon, illetve a be és kilépők, valamint egyéb rendszerüzenetek is itt jelennek meg.
Ha belépsz valahova, illik köszönni, távozás előtt pedig elköszönni. A legtöbb csatornán az angol a “hivatalos” nyelv, célszerű azt használni, különben nem hogy nem értenek meg, de valószínűleg rövidúton ki is rúgnak. A magyar nyelvű csatornákon pedig természetesen magyarul beszélünk :)
Ahogy belépsz, egy hosszú üzenet fogad, ami az ablak fejlécében is megjelenik. Ebben tájékoztatnak általában a szabályokról, a használható triggerekről, a friss releasekről, hogy hol található a csatorna weboldala, és hasonló fontos apróságok.
Ha először jársz egy csatornán, célszerű elolvasni a szabályzatot, a !rules triggerrel. Ez tájékoztat arról mit szabad, és mit nem.

És akkor most jöjjön a letöltés :)
Két elterjedt módszer létezik fájlok megosztására IRC-n. Az egyik az xdcc-botok használata, a másik pedig az fserve. Nézzük sorban őket.

xdcc
Ez az egyszerűbb módszer, legalábbis a felhasználó oldaláról.
A dolog lényege, hogy a fájlokat botok osztják meg, akiknek egy privát üzenetet kell küldenüni, erre válaszul küldik vissza a kért fájlt.
Azt, hogy kik ezek a botok többféle módon is kiderítheted.
1. Ellátogatsz a csatorna honlapjára, és keresel egy botlist/xdcc list/packlist nevű menüpontot, vagy egy ilyesmi nevű topicot a fórumukban.
2. A !rules vagy a !triggers paranccsal megkapjuk a használható parancsok listáját. Ha szerepel ott a !xdcc, !xdcclist vagy a !botlist nevű parancs, akkor adjuk ki, és megkapjuk a botok listáját.

Ha megvan a keresett botunk, már csak meg kell tudnunk, milyen csomagok vannak nála.
Ha a weboldalon találtunk packlistet, nyert ügyünk van. Ha nem, adjuk ki a /msg bot_neve xdcc list parancsot.

Ekkor négy dolog történhet, a bot beállításától függően:
- Elkezdi kilistázni a főablakba vagy egy új ablakba a megosztott fájlok listáját.
- Elküld egy txt fájlt, ami tartalmazza a megosztott fájlok listáját.
- Közli, hogy a parancs érvénytelen, és hogy az első pack a fájllista. Ezesetben adjuk ki a /msg bot_neve xdcc send #1 parancsot, ekkor megkapjuk a fájllistát txt fájlként.
- Közli, hogy a parancs érvénytelen, és elirányít egy webcímre, ahol a fájlistát találod.

De akármilyen formában is kapod meg a listát, az eredmény mindig ehez hasonló sorokat fog tartalmazni:

Az első oszlopban látod a csomag számát, a másodikban azt, hogy eddig hányan töltötték le, a harmadikban a méretét a negyedikben pedig a nevét.
Kikeressük a téged érdeklő csomagot, és megjegyzed a számát.

Ezután már csak annyit kell tenned, hogy kiadod a /msg bot_neve xdcc send #x parancsot, és vársz.

A botok általában first come first served módon működnek, azaz aki előbb kérte a fájlt, az előbb kapja meg. Egyszerre fix számú kérést szolgálnak ki, ha ennél több érkezik be, a későn jövők sorban állank, addig, amíg egy letöltési hely föl nem szabadul.
Az xdcc botok általában nagysebességű vonalon vannak, így ritka, hogy várni kelljen, és akkor sem kell egy-két óránál többet.

Fserve
Ez a másik elterjedt fájlmegosztó módszer. Felhasználói oldalról bonyolultabb a kezelése, viszont a szerver beüzemelése egyszerűbb, úgyhogy sokan használják.

A !list parancsot kiadva a csatorna összes fserve elküldi neked a triggereit.
Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy a parancs kiadása után szines szövegtenger borítja el a képernyődet, és bizony hozzá kell szokni a látványához, hogy hatékonyan és gyorsan tudja olvasni az ember.

Ahogy látható minden fservenél vannak olyan részek, hogy Trigger: /ctcp fserve_neve valamibeszédesvagyfrappánsszöveg
Ezt nevezik triggernek, egy fservehez több is tartozhat, ha a tulajdonos el akarja különíteni a különféle tartalmakat (például egy az animékhez, egy a mangákhoz és egy harmadik a hentaihoz :D)
Ha a /ctcp-vel kezdődő részt bemásolod a parancssorba, akkor kapcsolódhatsz az fservehez.
Ekkor megnyílik egy külön ablak, kapsz egy üdvözlőszöveget, valamint a kiadható parancsok listáját.
A kissé idősebbek még talán emlékeznek a jó öreg MS-DOS-ra, nos az fserve is hasonjóan működik. A dir, cd, help parancsok általában használhatóak, és a get paranccsal tudod a kívánt fájlt kérni.
A gyakorlatban ez úgy működik, hogy a dir paranccsal kilistázod az aktuális könyvtárat, a cd paranccsal tudsz a könyvtárak közt váltani, majd a get kért_fájl_teljes_neve paranccsal kérheted a fájlt.

Az fserve szintén letöltési sorokat használ, ám ezeknek a sávszélessége általában kicsi, hiszen hozzánk hasonló userek csinálják őket az otthoni netjükkel. Ennek megfelelően egyszerre egy, maximum két kérést szolgálnak ki, és peches esetben akár hónapokat is állhat sorban az ember, mire sorrakerül. Ráadásul itt nem ritka a prioritásos rendszer alkalmazása, ami azt jelenti, hogy a tulajdonos barátai hamarabb sorrakerülnek, ebben az esetben biztos lehetsz benne, hogy a te prioritásod a legkisebb. Azonban nem kell megilyedni, nagyon sok esetben ez a rendszer használható, és viszonylag hamar hozzá lehet jutni a hőn áhított fájlokhoz.

@find
Ez egy különleges parancs, ugyanis nagyon kétélű. Arra szolgál, hogy az fserveken keresshess vele. Ha kiadod az @find keresett_string parancsot, csak azok az fservek fognak rá válaszolni, akiknek a megosztásában szerepel a keresett szó, méghozzá a szükséges triggerrel és a fájl elérési útjával együtt.
Azonban az @find két élű fegyver, ugyanis nagyon sok helyen tiltva van, vagy azért mert egyáltalán nincsennek fservek a csatornán, vagy azért, hogy ne floodolja vele tele a sok user a csatornát. (Ugye ha keres az ember, akkor az összes elképzelhető helyesírással végigpróbálja, hátha rosszul tudja, megpróbálja a rövidítéseket és alternetív neveket… hamar összejön 4-5 @find, ami a többi beszélgetőnek nagyon zavaró.)
Mielőtt használnánk tehát győződjünk meg róla, hogy nem tiltott-e, a szabályzatban ez általában világosan benne van. Ha pedig nem tiltott, akkor szabad, legfeljebb kirúgnak, de ha már a csatorna topicjában is hirdetik, hogy “No @find!”, akkor elég égő mégis kipróbálni ;)

Na, egyenlőre ennyi, akartam még írni a chat parancsokról is, meg a gyakoribb hibaüzenetekről, de már elég késő lett, majd egyszer folytatom. Addigis, ha további kérdésed van, a Googleben nyugodtan felteheted :D