Az anime-ipar sötét oldala

Mindig is érdekelt a dolgok háttere, hogy amit én látok, az valójában hogyan készült, kik és mennyit dolgoztak vele. Megint megtaláltam az Animesuki fórum talán legérdekesebb és leginformatívabb threadét, és időm is volt átolvasni. Nem rövid olvasmány, de megéri belenézni, kicsit más szemmel néz ezután az ember az animék csillogó világára…

A topic az animátorok és a seiyuuk munka- és életkörülményeivel foglalkozik, és bár az internetről van, tehát alapból kételyekkel illik fogadni, végignézve a userek sorát, akik az informatívabb postokat írták, meg vagyok győződve róla, hogy sok igazság van benne.

Azt persze tudtam, hogy az animátorokat nem fizetik meg rendesen, de sosem gondoltam volna, hogy ennyire nem. Framenkénti 200 yen borzasztóan kevés, a munkakörülmények borzalmasak, napi 10+ óra, heti hét nap embertelen. Ráadásul folyamatosan ott lebeg felettük Damokles kardja, hogy bármikor elveszíthetik az állásukat, ha panaszkodni mernek, és még ha remekül végzik is a dolgukat, semmi garancia nincs arra, hogy az aktuális projekt után is lesz munkájuk.
És ez a japán helyzet. Ha belegondolok, hogy költségcsökkentés végett sokszor a közbülső animációt ki szokták adni kóreaiaknak, akik még ennél is olcsóbban dolgoznak…

Ami viszont igazán meglepetsként ért, az a seiyuuk életkörülménye.
Seiyuu-fanboy lévén, én teljesen meg voltam győződve róla, hogy ők amolyan sztárok, és a legnagyobb problémájuk kábé, hogy este melyik elit vendéglőben vacsorázzanak.
Ehez képest a helyzetük siralmas. 2-3000 yen epizódonként, ebből még nálunk sem lehetne megélni, nem hogy Japánban. És a befutott, veterán seiyuuk helyzete sem jobb. Azok az összegek, amik a threadben szerepelnek ugyan már nem olyan rosszak, de távol állnak attól, hogy dőzsölni lehessen belőlük.
Ha egy seiyuu meg akar élni, akkor halálra dolgozhatja magát, meghallgatásokra rohangál, hogy mindig legalább 4-5 showban szerepeljen, vagy másodállást vállal, esetleg a fellnőtebb iparágban, az ero-game – ero-anime világában próbál meg boldogulni.

Érdekes például Miyamura Yuko esete, akiről nyílt titok, hogy mielőtt szinkronszínész lett, belekóstolt a pornó szakmába is. Nálunk egy volt pornószínésznővel bármit el lehet adni, repkednek a szappanopera szerepek és a lemezszerződések nekik, arrafele viszont egy ilyen botrány komoly törést jelenthet egy karrierben, annak ellenére, hogy a népszerűségének tagadhatatlanul jót tett.

Érdekes olvasnivaló, amit én leírtam belőle, az csak néhány kiemelt gondolat, hiszen még a rövidített verzió is borzasztóan hosszú, és semmi kedvem lefordítani az egészet.

Advertisements

6 Responses to Az anime-ipar sötét oldala

  1. Lokids szerint:

    LOL
    Azt tudtam, hogy nem keresik hülyére magukat, de azért ez dúrva. Még ha Ft-be átszámolod, és itt akarod elkölteni úgy i kevés. Na nem mintha a magyar szinkronszínészek olyan sokat kapnának…

  2. black87 szerint:

    elég kiábrándító sajna, azt gondolnád, hogy legalább egy kicsit híresek és ha nem is keresnek milliókat legalább egy normális fizetést kapnak.

  3. shearer szerint:

    A magyar szinkronszinészeket nem kell sajnálni. Tudom, hogy éppen megy/ment a sóder, hogy mennyire szar nekik, de no para. Bőven a magyar átlag felett keresnek már a középkategóriás szinkronszinészek is, aki meg kicsit is befutott arról meg elmondhatjuk, hogy relatíve gazdag ember. No persze minden relatív és nyílván vannak itthon is “szegény” szinkronszinészek is. Csak éppen nemrég tudtam meg, hogy napjaink egyik legfelkapotabb és leghíresebb animés szinkronhangja mennyit is kért kedvezményesen egy 15 másodperces reklámért :P

  4. Móci szerint:

    Azért nem semmi… csodálkozom, hogy ezek után kapunk minőségi munkákat, nagyon jó beleélésekkel a szinkronszínészek oldaláról. Az animátorok sem jobbak pénz téren.
    Belegondolni is rossz, hogy vajon milyen lehet egy olyan fos animét kiadni, mint pl. a Demonbane. És ezért dolgozni ennyit. Tudják, hogy tré, és mégis szenvednek a kevés pénzért.
    Na ez a szívás.

  5. norbee007 szerint:

    Én is tisztában voltam vele, hogy nekik sem rózsás a helyzetük (Golden Boy), de azért nem gondoltam volna, hogy ilyen rossz körülményeik vannak. Elgondolkodtató, hogy akkor miért is csinálják, bár erre nagyon egyszerű a válasz. :D
    A seiyuu-k helyzete sosem érdekelt annyira, lévén egyrészről nem tudom megjegyezni a nevüket, hogy nyomon tudjam követni a munkásságukat XD másrészől meg nekem teljesen mindegy, hogy japánul vagy angolul nézek meg valamit, egy a lényeg: értsem. :D

  6. siklara szerint:

    Engem ez a seyuukra vonatkozó, számmra eléggé új információ kicsit most mellbe vágott…
    Mivel én is hatalmas seiyuu-fan vagyok és sokszor már a hang alapvetően meghatározza, hogyan viszonyulok egy karakterhez, mindig úgy képzeltem és úgy is tűnt számomra evidensnek, hogy pl. kedvenc Nakata Joujim odakint mint nagy sztár ha a közértbe beslattyogva megszólal, a felismerés okozta meglepetéstől kiesik a visszajáró a pénztáros néni kezéből, majd sietve autogrammért sikolt… Oh well, egy újabb illúzió romokban XD

    Köszönet az érdekes bejegyzésért, ezt az informatív “illúziórombolást” még el fogom olvasni valamikor rendesen.

    Egyébként meg szerintem joggal hihettük, hogy sztárok, hiszen gyakran TV-showkban szerepelnek, interjúkat készítenek velük stb. Elég csak a frissen felkapott ifjú titánokra gondolni, pl. Hirano Aya, Miyano Mamoru, vagy szintén nagy kedvencem, Sugita Tomokazu; tele van velük a net. Ezt még emésztenem kell…

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: